Ugrás a fő tartalomra

2017/3/5 - Hit az ószövetségi időkben

„Az Írások ugyanezt mondják Ábrahámról is: »Ábrahám hitt Istenben, aki elfogadta őt a hite alapján.« Értsétek meg tehát, hogy akik hisznek és bíznak Istenben, azok Ábrahám igazi gyermekei! Az Írás előre megmondta, hogy Isten a zsidóságon kívülieket a hitük által fogja elfogadni. Ezt az örömhírt Isten jó előre kijelentette Ábrahámnak, amikor ezt ígérte neki: »Rajtad keresztül áldom meg a Föld összes népét.« Ezt Ábrahám hittel elfogadta, s ezért Isten megáldotta őt — és a hívő Ábrahámmal együtt azokat is mind megáldja, akik maguk is hasonlóképpen hisznek.” (Galata 3:6-9 – EFO)
Pál idejében a Biblia még csak az ószövetségi részből állt. Annak is elsősorban Mózes öt könyvét – helyesebben a Tórát – tartották nagy tiszteletben. Az apostol maga is többször hivatkozik az Ószövetségre, mint iránymutató, Istentől érkező üzenetre. Ezt azért fontos leszögeznünk, mert 21. századi keresztényként (bár meglepő, hogy mennyire nem újdonság ez) hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy ránk csak az újszövetség írásai vonatkoznak, az ószövetség törvényeinek vége Jézus halálával.

A galáciai gyülekezetek tagjai között is terjedni kezdett hasonló tanítás. Ennek követői azt gondolták, hogy az ószövetségi emberek törvény által üdvözültek, de ők már „kegyelem alatt vannak”, rájuk egyáltalán nem vonatkozik a törvény.

A múltheti tanulmány alapján miért tűnik kicsavartnak ez a logika?
Mit mond Jézus a törvényről a Máté 5:17-20-ban?

Pál Ábrahám példáját hozza elő, és rámutatott arra, hogy nem a cselekedetei, hanem a hite alapján lett ő Isten gyermekeinek ősatyja (ezt a gondolatmenetet részletesebben is kifejti a Római levél 4. fejezetében), sőt, egyenesen egy erre vonatkozó ószövetségi idézetet is hoz: „Abrám pedig hitt az Örökkévalónak, aki ezért igaznak fogadta el őt.” (1Mózes 15:6 – EFO)

De mit is tudunk arról a bizonyos régi, azaz ó szövetségről?
Az Örökkévaló szólt Abrámhoz: „Hagyd el országodat, rokonaidat és apád családját! Menj arra a földre, amelyet mutatok neked! Én pedig nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, nevedet naggyá teszem, sőt, áldássá teszlek téged! Megáldom azokat, akik téged áldanak, de akik átkoznak téged, azokat én sújtom átokkal! Rajtad keresztül megáldom a föld összes nemzetségét!” (1Mózes 12-1-3 – EFO)
Mit tudhatunk meg az Ábrahámmal kötött szövetségről? Mit ígér Isten? Mit vár cserébe Ábrahámtól?

A szövetség központjában Isten ígéretei állnak. Csak Isten az, aki ígér, nem Ábrahám. Ez épp az ellenkezője annak, ahogy a legtöbb ember közelít Istenhez. Általában fogadkozunk, hogy majd neki szolgálunk, ha ezért cserébe megad valamit. Csakhogy pont ez a törvényeskedés. Isten nem várt ígéretet Ábrahámtól, csupán azt, hogy hittel fogadja el ígéreteit. Természetesen ez sem volt könynyű, mert Ábrahámnak meg kellett tanulnia teljesen Istenre hagyatkozni, nem pedig önmagára (lásd 1Mózes 22).

Nem csak Ábrahámról emlékezik meg a Biblia, mint aki a hite alapján vált győztessé. Olvasd el a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetét!
Mit tudsz az itt felsorolt hithősökről? Válassz ki néhányat, olvass utána a Bibliában, hogy milyen gyengeségekkel, hibákkal küzdött, és mi segítette a győzelemre!
Gyűjts még néhány olyan ószövetségi alakot, aki még felkerülhetne erre a listára!
Egyesek arra a téves következtetésre jutottak, hogy a Biblia tanítása szerint az üdvösséghez két út is vezet. Szerintük az ószövetségi időkben a parancsolatok betartása volt az üdvösség alapja, majd pedig, mivel ez nem bizonyult igazán eredményesnek, Isten eltörölte a törvényt és az üdvösséget hit által tette elérhetővé. Nem is eshetne távolabb az igazságtól ez az elképzelés! Amint Pál leszögezte Gal 1:6-7 versében, csak egy evangélium létezik.
  • Még ma, gyülekezeteinkben is vannak, akik nehezen tudják elfogadni a kizárólag hit által elnyerhető megváltás gondolatát, azaz, hogy nem a cselekedeteink, hanem Isten kegyelme üdvözít Krisztus által. Mi húzódhat meg annak hátterében, ha valaki vonakodik elfogadni ezt az alapvető igazságot?
  • Mint látod, a galáciai gyülekezetben akadtak, akik a cselekedeteket helyezték előtérbe a kegyelemmel szemben, és olyanok is, akik semmi jelentőséget nem tulajdonítottak cselekedeteiknek. Mit gondolsz, te a két tévút közül melyik felé hajlassz inkább? Melyiknek mi az ellenszere?

Gondoltál már úgy az Ószövetségre, mint ami tele van bátorító üzenettel? Hajlamosak vagyunk mesekönyvként, vagy szigorú, betarthatatlan szabályok gyűjteményeként olvasni a Biblia ezen részét. Pedig bármennyire is úgy tűnik, hogy az akkori emberek életét a szabályok betartása határozta meg, láthatjuk, hogy az evangélium már akkor sem volt más, mint Jézus születése után.
„A hit embereinek ez a nagy serege körülvesz bennünket! Az ő életük mutatja meg igazán, mit jelent a hit. Ezért mi is dobjunk le magunkról minden terhet, amely akadályoz bennünket a futásban, s még azokat a bűnöket is, amelyek olyan szívósan tapadnak ránk és elgáncsolnak! Kitartással fussuk végig az előttünk lévő versenypályát!” (Zsidókhoz írt levél 12:1 – EFO)
Bogi

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2014/4/1 - Jakab, az Úr testvére

  „ Jakab, Isten és az Úr Jézus Krisztus szolgája, üdvözletét küldi Izráel szétszóratásban élő tizenkét törzsének. ”  (Jak. 1:1 EFO) Mostantól három hónapon keresztül Jakab levelével fogunk foglalkozni, úgyhogy kezdjük talán azzal, hogy ki is lehet ez a Jakab? Nyilván a születési anyakönyvi kivonatát nem tudjuk megnézni, sajnos a naplója vagy önéletrajza szintén nem maradt fenn, vagyis csak a Biblia szövegére, és az ókeresztény hagyományokra tudunk támaszkodni.

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2024/1/7 - Az egekig ér kegyelmed (február 17)

  Az egekig ér kegyelmed Mert kegyelmed és jóságod magasabb az égnél, hűséged a felhőkig ér! Istenem, magasztaljanak téged a Mennyben, dicsőséged borítsa be a földet! (Zsoltárok könyve 57:10-11) Érezted már azt, hogy kényszeresen jobb akarsz lenni? Érezted már azt, hogy méltatlan vagy az elismerésre, vagy esetleg nem vagy elég jó ahhoz, hogy Istenhez menj? Ha igen, miért? Ha nem… Taníts, mester! A zsoltárok egy jó része dicsőítő énekeket tartalmaz. Lényegében olyan művek, amik Isten érdemeit sorolják fel különböző költői módszerekkel, és kifejezik csodálatukat. Nem lehet rossz, ha olyan felszabadult kapcsolatban vagy Istennel, hogy te is hasonlóképpen gondolkodsz. El tudod mondani, milyen csodálatos a kegyelme vagy a jósága. Azért ez manapság nem a legegyszerűbb. Te szoktad dicsőíteni Istent? Ha igen, hogyan? Ha nem, miért nem? Mi változtathatna ezen? (Ha szoktad dicsőíteni, akkor ne változtass rajta!) Kényszerből nem nagyon lehet dicsőíteni. Képzeld el a következőt! Egy poros, dohos s