„Krisztussal együtt engem is keresztre feszítettek, és meghaltam, s így ettől kezdve már nem a saját régi életemet élem, hanem Krisztus él bennem! Ezt az életet, amelyet most testben élek, az Isten Fiába vetett hit által élem, aki annyira szeretett engem, hogy önmagát áldozatul adta értem.” (Galata 2:20 – EFO)
Teljes gőzzel készülök az idei Páneurópai Adventista Ifjúsági Kogresszusra, ami legnagyobb örömömre Spanyolországban lesz megrendezve. Lévén, hogy nyelvész alapokkal rendelkezem, gondoltam, nekiállok, és amennyit csak lehet, tanulok ebből a számomra eleddig ismeretlen nyelvből, hogy ha kint leszünk, néhány szót tudjak váltani a helyiekkel, és ne legyünk annyira elveszve nyelvi ismeretek hiányában. Szépen lassan haladok a tanulással, de hát az ilyent nem is lehet elkapkodni. Megnéztem a Duolingo-t, és állítólag körülbelül 400 szót már tudok is használni Spanyolul. Persze ez nem tűnik soknak, de talán már egy üveg vizet fogok tudni kérni a benzinkúton, ha arra kerül a sor.
Amikor még szakfordítóként kerestem munkát, az egyik állásinterjún azt mondták nekem, hogy „a fordítónak nem az idegen nyelven kell jól tudnia, hanem magyarul”. Éppen ezért nem a tanárok a legjobb fordítók, és nem a teológusok a legjobb hívők.
A Prófétaság Lelke. Jelenvaló Igazság. Lelki ajándékok. Sáfárság. Rengeteg olyan kifejezést használunk keresztény életünk során, ami egy külső szemlélő számára érthetetlen, sokszor furcsa is lehet. Ezeknek a kifejezéseknek egy része teljesen ismeretlen a hétköznapi ember számára, másik részét máshogy használjuk szombaton, mint amit hétköznap jelent. Vannak köztük elavult, régi szavak, de vannak köztük olyanok, amelyek a szövegkörnyezetből kiragadva elveszítik minden jelentésüket.
Péter és Pál nem mindig voltak a legjobb kapcsolatban szolgálatuk során. A Szentírásból láthatjuk, hogy nem egyszer összekülönböztek olyan dolgokon, ami a kulturális hátterükből, vagy lelki érettségükből következő gondolkodásbeli eltérésként tekinthető. Mindkettejüket a jóindulat vezette, és mégis máshogy gondolkoztak bizonyos témákban. Az egyik, és talán a legjelen-tősebb ilyen pontosan egy meg nem értett kifejezés körül forgott. Ez a téma a mostani tanulmányunkban tárgyalt „hit általi megigazulás” kérdése, amibe a modern teológusok bicskája is sokáig beletört, és törik a mai napig.
Mi a hit általi megigazulás? Ahhoz, hogy mi, hétköznapi emberek megérthessük, hogy miről is van szó, néhány alapvető kifejezést helyére kell tenni. Bár egyszerűnek tűnnek az olyan szavak, mint hit, törvény, igazság, de a tapasztalatom azt mutatja, hogy sokszor a legegyszerűbb szavakkal gyűlik meg a legtöbb bajunk. Ahhoz tehát, hogy megértsük, mit jelent a „hit általi megigazulás”, öt használatos kifejezést kell tisztába tennünk. Az első talán a legnehezebb: megigazulás, vagy sokkal pontosabban MEGIGAZÍTÁS.
Beszélgessetek el a csoportban, ha kell, vonjatok be felnőtteket, vagy olyanokat, akiktől már hallottátok ezt a kifejezést, hogy együtt rájöjjetek, mit is jelenthet! Hívjátok segítségül Gal. 2:15-17, 2Móz 23:7 és 5Móz 25:1 verseit!
Pál a bírósági tárgyalás képét állítja elénk, amikor a keresztény élet jutalmáról beszél. Egy olyan kifejezést használ huszonhétszer ebben a levélben, a megigazulást, amit a jogból köl-csönzött. Mikor a bíró meghozza az ítéletet, ám az ítélet felmentés a vádlott felett, ő „igaznak” nyilváníttatik — ergó igaza volt, amikor azt mondta, hogy nem ő követte el a bűncselekményt. Ugyanez a szó kifejezi azt is, hogy az érintett személyt igaznak is nyilvánítja Isten, nem csak felmenti, hanem gyakorlatilag minden bűne alól mentesül egyszer s mindenkorra.
Erről beszélünk. Egy felmentésről, amit Isten mindazoknak megad, akik bíznak az ő igazságos ítéletében. Ám ahhoz, hogy továbbléphessünk a gondolatban, beszéljük meg a következő két kifejezést, hiszen anélkül nem fogjuk megérteni, miért olyan vehemens Pál, amikor erről a témáról van szó.
Mit jelent a TÖRVÉNY a bibliai szóhasználatban? Milyen törvényre utalhat Pál, amikor Gal. 2:16-17, 3:2, 5, 10, Róm. 3:20 szakaszokban említi?
Ez a szó 121 alkalommal jelenik meg Pál leveleiben, és már ebből láthatjuk, hogy milyen fontos szerepet tölt be a gondolkodásmódjában — és a hallgatók gondolkodásmódjában – ez a kérdés. A galáciabeliekhez írt levél zsidókból megtért keresztényeknek szól, akik a pogány háttérrel rendelkező keresztényeket „alacsonyabb rendűeknek” tekintették önmaguknál. Így gondolkozott Péter is. Úgy vélték, hogy az ő törvénytiszteletük, a „törvény cselekedeteinek” megtartá-a előnyökkel ruházza fel őket másokkal szemben.
Mit ír a Szentírás erről a kérdésről? Mi az, ami a törvénynél is fontosabb a megigazulásunk szempontjából? Filippi 3:9 milyen másik összetevőről beszél?
A nehéz szavak közé tartozik a HIT is, ami rövidsége ellenére hosszú vitáknak ad alapot mind a mai napig. Mit jelent hinni?
Mi a hit? Érzés? Lelki állapot? Gondolkodásmód? Életforma? Beszélgessetek el erről a csoportban! Segítségül olvassátok el az 1Móz 15:5-6; Jn 3:14-16; 2Kor 5:14-15; Gal 5:6-t! Mi előzte meg ezekben az ember „válaszát”, a hitet?
Pál apostol próbálja megértetni az olvasókkal, hogy sem a cselekedetek, a törvény betartása, sem a hit nem juttatja előnyöz a keresztény embert a megigazulás tekintetében, de csak a hit megfelelő alapja annak. Isten pusztán a tettek alapján nem fogja senkire azt mondani, hogy igazzá vált, hiszen ez az feltételezné, hogy ki lehet érdemelni a megigazulást. Aki olvassa a Szentírást, az viszont tudja, hogy érdemeink nincsenek Isten szemében, hiszen mind bűnösök vagyunk, és egyedül Krisztus kereszthalála által válhatunk bűntelenekké (igazakká).
Ez a két uralkodó gondolkodásmód viszont a mai napig küzd egymással: hit által, vagy cselekedetek által igazulunk meg? És nem kell messzire menni, a gyülekezeteinken belül is találhatunk olyanokat, akik — sokszor tudatlanul — úgy gondolják, hogy viselkedni, és nem hinni kell, hogy Isten elfogadjon.
Találkoztál már ezzel a gondolkodásmóddal? Mi a legnagyobb buktatója ennek? Hogyan lehet feloldani azt a konfliktust, hogy bár valóban a megigazulást hit által nyerhetjük el, de a cselekedetek is fontos szerepet kapnak benne?
A hit pedig nem más, mint Isten megismerése, és a benne való teljes bizalom.
Az ENGEDELMESSÉG és az ENGEDETLENSÉG (bűn) pedig ennek a bizalomnak, vagy a hiányának megnyilvánulásai. Pált korábban (Róm 3:8, 6:1) megvádolták azzal, hogy új tanával (hit általi megigazulás) bűnre készteti az embereket. A Gal 2:17-21-ben is ezt próbálja megcáfolni.
Milyen kapcsolat van a hit és a cselekedetek között? Létezhet-e teljes hit a hozzá illő cselekedetek nélkül?
Ha a feleségem hazatelefonál, hogy egy óra múlva érkezik a munkából, és ha hazaért, főz ebédet, mit teszek? Egy ideális világban, azért, hogy amikor hazaér már ne a pakolással, mosogatással kelljen foglalkozzon, elpakolok, elmosogatok helyette, hogy már csak az ebédfőzéssel kelljen törődjön. A hitem — miszerint elhiszem, hogy hamarosan hazaér, és készít ebédet (megigazít) — cselekedetekre ösztönöz, melyek ugyan nem érdemeket szereznek nekem, de maguktól jönnek, hiszen elhiszem az ígéretet. Ez a hit általi megigazulás.
És ez csak öt magyar szó volt! Most képzeld el, mi lett volna, ha spanyolul tanulunk!
„Porque yo por la ley soy muerto a la ley, para vivir a Dios.” (Gal. 2:19)
Barátotok, Kiki
Megjegyzések
Megjegyzés küldése