Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

„Ha ugyanis a Törvény megtartásáért kapnánk örökséget, akkor az nem függne az ígérettől. Isten viszont az Ábrahámnak tett ígérete alapján, és azon keresztül áldotta meg Ábrahámot.” (Galata 3:18 – EFO) Gondolkodtál már azon, hogy az Ószövetséget miért nevezzük időnként Ótestamentumnak? Nem, nem azért, mert szeretjük a régies és érthetetlen szavakat :) Járjunk egy picit ennek utána! Mit jelent a testamentum szó? Próbálj utánanézni! Mi a különbség a szövetség és a testamentum között? Általában véve a szövetség és a végrendelet (testamentum) eltér egymástól. A szövetség jellemzően két vagy több fél közös megegyezése, amit szerződésnek vagy megállapodásnak is neveznek. Ezzel szemben a végrendelet egyetlen ember kijelentése. Ha visszalapozol az előző heti tanulmányhoz, akkor láthatod, hogy mikor Isten Ábrahámmal szövetséget kötött, tulajdonképpen egy ilyen egyoldalú kijelentést tett. Nem volt semmi „de”, „csak”, „ha”, „amennyiben”. Nagyon érdekes, hogy az Ószövetség görög

„Az Írások ugyanezt mondják Ábrahámról is: »Ábrahám hitt Istenben, aki elfogadta őt a hite alapján.« Értsétek meg tehát, hogy akik hisznek és bíznak Istenben, azok Ábrahám igazi gyermekei! Az Írás előre megmondta, hogy Isten a zsidóságon kívülieket a hitük által fogja elfogadni. Ezt az örömhírt Isten jó előre kijelentette Ábrahámnak, amikor ezt ígérte neki: »Rajtad keresztül áldom meg a Föld összes népét.« Ezt Ábrahám hittel elfogadta, s ezért Isten megáldotta őt — és a hívő Ábrahámmal együtt azokat is mind megáldja, akik maguk is hasonlóképpen hisznek.” (Galata 3:6-9 – EFO) Pál idejében a Biblia még csak az ószövetségi részből állt. Annak is elsősorban Mózes öt könyvét – helyesebben a Tórát – tartották nagy tiszteletben. Az apostol maga is többször hivatkozik az Ószövetségre, mint iránymutató, Istentől érkező üzenetre. Ezt azért fontos leszögeznünk, mert 21. századi keresztényként (bár meglepő, hogy mennyire nem újdonság ez) hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy ránk csak az új

 „Krisztussal együtt engem is keresztre feszítettek, és meghaltam, s így ettől kezdve már nem a saját régi életemet élem, hanem Krisztus él bennem! Ezt az életet, amelyet most testben élek, az Isten Fiába vetett hit által élem, aki annyira szeretett engem, hogy önmagát áldozatul adta értem.” (Galata 2:20 – EFO) Teljes gőzzel készülök az idei Páneurópai Adventista Ifjúsági Kogresszusra, ami legnagyobb örömömre Spanyolországban lesz megrendezve. Lévén, hogy nyelvész alapokkal rendelkezem, gondoltam, nekiállok, és amennyit csak lehet, tanulok ebből a számomra eleddig ismeretlen nyelvből, hogy ha kint leszünk, néhány szót tudjak váltani a helyiekkel, és ne legyünk annyira elveszve nyelvi ismeretek hiányában. Szépen lassan haladok a tanulással, de hát az ilyent nem is lehet elkapkodni. Megnéztem a Duolingo-t, és állítólag körülbelül 400 szót már tudok is használni Spanyolul. Persze ez nem tűnik soknak, de talán már egy üveg vizet fogok tudni kérni a benzinkúton, ha arra kerül a sor.

Történt egyszer, hogy egy híres amerikai lelkész érkezett Indiába bibliai előadássorozatot tartani. Az emberek özönlöttek, napról napra egyre többen, öröm volt látni, hogy milyen gyorsan fogadják be az igazságot. Az evangélizáció végén rekordszámú keresztség, majd mintha elvágták volna a fonalat, amilyen gyorsan jöttek a tagok, még nagyobb hirtelenséggel el is tűntek. A lelkész meglepődve kereste a probléma okát, és kisvártatva meg is találta: a nők –  az előadások hatására – megváltak minden ékszerüktől. Ezek az ékszerek viszont különleges funkciót töltenek be Indiában: minden kiegészítőnek megvan a jelentése, minden darabot okkal hordanak, gyakorlatilag ez a nők személyigazolványa. A helyi közösségekben pedig elkezdett terjedni, hogy akik az új valláshoz csat-lakoztak (ami már eleve egy rossz pont volt a nevük mellett), megfosztják feleségeiket és lányaikat a személyiségüktől. Így – mivel nem értették az ékszerkérdés értelmét, negatív hatásait viszont annál inkább érezték –, hogy

Pál a pogányok misszionáriusaként számos gyülekezetet alapított a Földközi-tenger vidékén. Amikor csak tehette, felkereste ezeket a közösségeket, de nem időzhetett egy helyen sem túl sok ideig. Ám amikor távol volt, akkor sem hagyta magukra az új keresztényeket, akiknek nyilván sok kérdésük volt, gyakran előtérbe kerültek a korábbi életük rossz berögzülései, illetve folyamatosan konfliktusba kerültek a zsidókból lett keresztényekkel, akiknek nagyon határozott elképzelésük volt arról, hogy mi is a feltétele az üdvösségnek. Mivel személyesen nem tudott mindenhol jelen lenni (még ma is problémás ekkora területet beutazni, az akkori közlekedési viszonyok mellett pedig gondolhatod, hogy mennyire volt gyors a dolog), a legegyszerűbb és leghétköznapibb formában, levelekben küldte el válaszait, tanácsait és instrukcióit a gyülekezetekbe. Idővel leveleinek másolatait más gyülekezeteknek is elküldték (Kol 4:16), és bár néhány levele elveszett, tizenhármat mi is olvashatunk a Bibliában. Ha