Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

„De annál inkább terjedt a híre, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy őt hallgassák, és hogy általa meggyógyuljanak betegségeikből ​. ” (Lk 5:15 – ÚRK). Biztosan volt már olyan, hogy nagyon szeretted volna elnyerni valaki bizalmát, mindent megtettél, hogy a bizalmába fogadjon. Személyes tapasztalatból tudom mondani, hogy a legmesszebb menőkig elkövetek mindent, hogy annak a valakinek ne csupán a szimpátiáját nyerjem el, hanem a bizalmát is. Nagyon sok esetben az embernél a bizalom elnyerése nem jelent annyira sokat, mint amennyire Jézus esetében jelentett. Mi emberek csak időlegesen szoktunk ilyen és ehhez hasonló dolgokba bocsátkozni, de Jézusnál egészen más volt a helyzet. 1. Miért fontos, hogy bizalommal forduljunk egymáshoz? És Jézushoz/Istenhez? Szoktuk mondani, hogy a bizalom mindennek az alapja, ami valóban így is van. Amikor a Biblia a bizalomról beszél, akkor azt az egyik legerősebb szóval teszi: ’PISTIS’ (Újszövetség). Ez a kifejezés nem csupán a bizalom szavát j

Azt add, amire szükség van! Gondolkodjatok azon, mik az emberek legfontosabb szükségletei. Gyorsan szedjétek össze és írjatok egy listát belőle, mielőtt a tanulmány átvételét elkezdenétek. Jézus földi élete során rengeteg beteget meggyógyított. Ahogy járt-kelt az emberek között, úgy tűnik a történetekből, mindig pontosan tudta, kinek mire van szüksége. Sokszor előre válaszolt a ki nem mondott kérdésekre, teljesítette a titkos szükségleteket. Gondolkodtatok már azon, honnan tudhatta ezeket ilyen pontosan? Valami szuperképessége volt? Honnan jött ez a tudás? Ugyanakkor van néhány olyan eset, amikor lejegyzi a Biblia, hogy mielőtt meggyógyított volna egy beteget, megkérdezte, mire van szüksége, mit szeretne. Egy ilyen történet a Bartimeusé is. Olvassuk el a történetet és vizsgáljuk meg néhány szempontból.  Márk 10:46-52 Képzeljük el a helyzetet. Jézust hatalmas tömeg veszi körül, akik folyamatosan látni és hallani akarják, isszák a szavait. Ahogy halad Jézus és körül

Gondolkodtatok Ti már azon, hogy mit miért teszünk? Én bevallom sokszor. Néhány év gazdasági képzés alatt belém nevelték, hogy az ember hogyan is működik a világ szerint. Egyszer, régebben említettem már a Maslow-féle szükségletpiramist. A közgáz egy elmélete alapján az emberi szükségletek így épülnek egymásra, ezek a mozgatórugók. Ez határozza meg, hogy mire van kereslet és kínálat. Egyszerűbben ezt úgy fogalmazhatnám meg, hogy mindennek lesz egy ok-okozati összefüggése, amit teszünk. Mindenért, amit teszünk, valamilyen ’hasznosságot’, előre lépést várunk. Itt jön a képbe a Biblia tanítása. Ahogy a címben is olvashatjuk, volt Valaki, aki nem szorosan e piramis mentén lépdelt előre. Mesterünk úgy akarta az embert szolgálni, hogy nem a saját igényét, elvárásait nézte. Pedig nem kisebb dolgot hordozott, mint a mi Üdvösségünk lehetőségét. Ezen a héten gondolatébresztőként arról fontos gondolkodnunk, hogy a mi szívünkben milyen motiváció is van az emberek szolgálata iránt. Mi az, ami

„ A vámszedők és a bűnösök mind Jézus köré gyűltek, hogy hallgassák őt. De a farizeusok és a törvénytanítók morgolódni kezdtek: » Ez az ember a bűnösökkel barátkozik, sőt, együtt eszik velük! « ” (Lukács 15:1-2) A gyülekezetek rendkívül sok energiát fektetnek abba, hogy felvegyék a kapcsolatot olyan emberekkel, akik még nem tértek meg, és Jézushoz vezessék őket. Előadássorozatok, egészségügyi programok, párkapcsolati tréningek, szeretetszolgálat, gyermektáborok, sportolási lehetőségek... Hosszú listát lehetne írni ezekből. De vajon el tudjuk mondani azt magunkról, hogy az emberek körénk gyűlnek, hogy hallgassák amit mondunk? Hogy el kell menekülnünk előlük, hogy egy kicsit magunk legyünk és feltöltődhessünk (Máté 14:13)? Milyen hatékonynak látod a gyülekezeted törekvéseit minél több ember elérésére? Mi volt a legjobban sikerült evangelizációs alkalmatok? Mit gondolsz, az miért volt sikeres? A negyedév első tanulmányában beszéltünk arról, hogy a kereszténység lényege az,

„Ti olyanok vagytok az emberek között, mint a só. De ha a só elveszti az ízét, hogyan lehet azt helyreállítani? Bizony, akkor már semmire sem jó, ezért az emberek kidobják és eltapossák. Ti vagytok a világosság az egész világ számára. A hegy tetejére épített várost sem lehet elrejteni. Ugyanígy, aki olajmécsest gyújt, nem rejti edény alá, hanem a mécstartóra teszi, hogy mindenkinek világítson, aki a házban van. Így ragyogjon a világosságotok az embereknek: hadd lássák, milyen jó, amit tesztek, és dicsérjék érte Mennyei Atyátokat!” (Máté 5:13-16 - EFO) Eltöprengtem, hogy az e heti szombatiskola miben más, mint az előzőek. Minden eddigi lecke a helyreállításról és a hívők ebben betöltött szerepéről szól, mégis most egy kicsit más szemszögől nézzük meg ezt a témát. Ez pedig a SZÜKSÉGLET. Jézus eljön és szabadulást hirdet, mert az emberiségnek megmentőre van szüksége. Elküld minket, hogy legyünk a föld sói a világban, hogy szeressük a felebarátot és legyünk az Ő munkatársai, mert a

„Élni fog benne mindenféle élőlény, ami csak nyüzsög; és ahová csak eljut a patak, igen sok hal lesz. Eljut oda ez a víz, és meggyógyul. Élni fog benne minden, ahová csak eljut a patak.” (Ez 47:9) Ezékiel leírja egy látomását, ami első ránézésre akár egy rémtörténet lehetne. Ezékiel könyve 37. fejezete 1-14-ig egy csontokkal teli völgyet mutat be nekünk. Csak Ezékiel és Isten élők. Ahogy körülnéz Ezékiel, azt látja, hogy rengeteg csont hever a földön, olyan rég, hogy teljesen kiszáradtak. Isten azt mondja, hogy beszéljen a csontoknak. Mondja nekik, hogy keljenek életre, mert Isten szólítja őket. Ahogy ezt elmondja nekik Ezékiel, a csontok összeállnak, majd testté formálódnak, és végül életre kelnek. Rengetegen vannak. Isten megmutatja a feladatást Ezékielnek. Ők Izráel. Ők azok, akik már rég feladták, akik lélekben halottak, de a Seregek Ura képes kihozni őket a sírjaikból, és új erőt adni nekik. Mit gondolsz erről a szimbólumról? Mire tudsz következtetni belőle? A feltáma

„Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az ÚR. Az ÚR megnyitja a vakok szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket, az ÚR szereti az igazakat.  Az ÚR őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti.” (146. Zsoltár 7-9.) Hányszor jártál már így? Szombat reggel van, díszmagyarban várod a buszt, vagy ülsz be az autóba, hogy fél tízre biztosan odaérj a gyülekezetbe. Három percet késel a szombatiskoláról, megvető pillantások mindenfelől, ráadásul még a ruhád sem elég hosszú/fekete/stb. Az istentiszteletet végigülöd, és bár az elhangzottak vonatkozhatnának mindenkire, neked is csak a másik sorban ülő jut eszedbe — bizony, meg kellene változnia. A délutáni óra nem maradhat el, még akkor sem, ha csak hárman jönnek össze, és miután végre hazaértél, várod a naplementét, mint a rabbi a San Francisco-i Kölyök című filmben. Isten határozott tervvel adta a szombatot az ember részére. Eredetileg úgy

„Akkor ezt mondta Isten: Teremtsünk embert a magunk képére és hasonlóságára. Uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, mind az egész földön és a földön csúszó­mászó mindenféle állaton.” ​ (1Móz 1:26 – ÚRK) A Biblia első lapjain azt olvassuk, hogy amikor Isten befejezte a teremtést a földön, minden egyes nap végén azt mondta, hogy tökéletes az amit alkotott, beleértve az embert is. Sátánnak, azonban sikerült kételyt ébreszteni az emberiség szívében Isten iránt, és így bűnbe, az az a pusztulásba taszította az emberi fajt. Az ember sokkal többet veszített az engedetlenségével, mint csupán a „tökéletességét”​. Szinte minden megváltozott. „Elbitorolta az eredetileg Ádámnak adott uralmat a föld felett. Krisztus azonban áldozatával megfizette a bűn árát, amivel nemcsak az embert mentheti meg, hanem elveszett uralmát is visszaadja neki. Mindazt, amit az első Ádám elveszített, a második Ádám visszaszerzi.”​ (Ellen G. White cikke, Signs of the Times. 1908. november 4.)

„ Szólt Isten: » Alkossunk embert, aki hasonló hozzánk, és olyan, mint mi. Uralkodjon a tenger halain, az ég madarain és a háziállatokon. Uralkodjon az egész földön és a kisebb állatokon, amelyek a földön mozognak! « Megteremtette hát Isten az embert, aki hasonlít hozzá. Úgy teremtette, hogy olyan legyen, mint ő. Férfinak és nőnek teremtette őket. ” (1Mózes 1:26-27 – EFO ) Keresztényként hiszünk abban, hogy Isten a saját képére teremtette meg az embereket, vagyis olyannak, hogy hasonlítsunk hozzá. De vajon még mindig olyanok vagyunk mint Isten? Ha körülnézünk a világunkban, mit látunk? Háborúk, faji ellentétek, pénzügyi válságok, éhezés, sikkasztás, hazugságok vesznek minket körül, amit az emberek hoztak létre. Olyanok vagyunk mint Isten? Vagy legalább a keresztények olyanok? Azok a keresztények, akik marakodnak egymás között, lenéznek mindenkit, aki nem keresztény, meghurcolnak bizonyos bűnöket, másokról viszont nem vesznek tudomást... Olyanok vagyunk, mint Isten? Mit jele

„Mint tudjátok, két nap múlva lesz a Páska ünnepe. Akkor az Emberfiát kiszolgáltatják az ellenségeinek, és keresztre feszítik.” (Máté 26:1 - EFO) Fordítva látunk. Nem, ez nem valami lelki törvényszerűség megállapítása, hanem úgy értem, hogy a szemünkkel fordítva látunk, mert optikailag a retinánkon a világ fejtetőn jelenik meg, ahogy a fény betör a pupillánkon. Viszont az agyunk rájön, hogy valami nem stimmel és átkódolja a látottakat, hogy a világot olyannak lássuk, amilyen. Ha volt már érzéki csalódásod, akkor tulajdonképpen az agyad lett átverve, nem az érzékszerved. A leghétköznapibb példa erre a mozi, ami álló képek gyors sorozata, amit így mozgónak látunk. Tudom, hogy mindezzel nem mondtam semmi újat, csak rá akartam világítani arra, hogy az agyunk könnyen átverhető. Jézus utolsó napjaiban is valami hasonló történt a tanítványokkal, csak ők saját magukat csapták be. Jézus folyamatosan a közelgő haláláról és feltámadásáról beszél. Az áldozatról, aminek az ideje elérke

„Aki nem emlékszik a múltra, az arra van ítélve, hogy megismételje azt.”  (George Santayana) Bizonyára hallottál már a Hindenburg zeppelin katasztrófájáról. 1937. május 6-án eddig tisztázatlan körülmények között kigyulladt, melynek következtében a fedélzeten lévő 97 ember közül 35-en életüket vesztették. Ez az esemény örök időkre véget vetett a léghajózásnak, lévén, hogy a hidrogén — amivel a hajót megtöltötték — gyúlékony, ami az egész repülő szerkezetet egy veszélyes bombává teszi. Amit viszont már kevesebben tudnak, az az, hogy a Hindenburg balesete nem az első hasonló baleset volt. Néhány évvel korábban, 1933. április 4-én az amerikai haditengerészet USS Akron nevű, hidrogénnel megtöltött ZRS-4-es modellje a Lakehursthöz közeli partok mentén — ugyanazon a környéken, ahol a Hindenburg is balesetet szenvedett — éjfél környékén belecsapódott a tengerbe, melynek során 76-an veszítették életüket a vízbe érkezés, és a hideg víz okozta sokk következtében. „A történelem megis

„Sohasem olvastátok az Írásokban, hogy amelyik követ az építők megvetették, az lett a szegletkő; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünk előtt” (Mt 21:42 - ÚRK) E heti tanulmányunk nagyon jó betekintést nyújt nekünk arról, hogy mit látunk és várunk el a jövőnkkel kapcsolatban, de még Istennel és az Ő tervével kapcsolatban is. Amikor ezekről a dolgokról gondolkodom, mindig eszembe jut az Ésaiási ige: „Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útjaitok az én útjaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útjaim útjaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” (Ésa 55: 8-9) Az alapigével kapcsolatban is teljesen igaz, hogy nem olyan Messiást kapott a választott nép, mint amilyenről áhítozott. El kell ismerni, hogy nem volt túlságosan rossz az elvárásuk, sőt…. Istennek azonban ennél tökéletesebb terve volt, ami nem volt átszőve az emberi önzéssel, és bírvággyal. Isten népe akkor is és mai is elfelejti, hogy amíg