Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

„Mert az Istennél semmi sem lehetetlen” (Lk 1:37). Bevezetésként sok mindent írhatnék Lukácsról. Például azt, hogy egy igazi reneszánsz ember lehetett, noha ennek a szónak még nem igazán volt értelme akkor, amikor az evangéliuma született, hiszen a reneszánszra még kellett várni úgy másfélezer évet, de a tények embere és egy igazi tudós volt, aki logikus és ok okozati összefüggéseket keresett a világ dolgai és történései között. Alapos volt és tényszerű. Amit alkotott, az evangéliuma és az apostolok cselekedetei, az nyugodtan megállná a helyét akármelyik tudományegyetem szakdolgozatai között. Elmondhatnám azt is, hogy az evangéliumát mindenkinek írta. A megfogalmazásai és az, ahogyan Jézust bemutatja, az Ádámig visszavezetett családfa vagy az, hogy konkrétan elhelyezi Jézus életét a történelemben, térben és időben, ezáltal minden korban élő mindenféle embernek válaszol arra, hogy Isten mennyire valóságos és tevékeny az egész emberiség és minden ember életében személy szerint.

A NEMET MONDÁS MŰVÉSZETE  „Mai példabeszédek könyve, valahol a közepe tájékán, a lap tetején, második bekezdés: És történt egyszer, hogy  a mi emberünk, akinek problémái valának az alkohol fogyasztással, amely oly mélyen ette bele magát az életébe, mint az hernyó magát az almába, elméne az orvoshoz, és mondá neki vala: Doktor Úr! Szívem és vesém beleremeg vala abba az állapotba, amibe most sajnos belekerültem, s amelyből önerőből kimászni nem nagyon van lehetőségem. Mondá néki az orvos, miután megvizsgálta vala minden oldalról: - Kedves Uram önnek problémája van az alkohollal, sőt! Egyenesen kimondhatom, hogy az ön betegségének az oka, az alkohol maga. Erre imigyen kezdett hálálkodni a mi emberünk, nagy boldogan és megnyugodva: - Jaj drága doktor úr, maga az első olyan ember, aki végre nem engem hibáztat és nem engem okol a betegségemért, hanem végre az alkoholt teszi felelőssé! S emberünk nagy boldogan távozott el vala onnan, és gyújték pár gyertyát valamely szentnek, hálából s köt

Nekem komolyan nehézséget okoz, hogy ne akarjak mindent jobban tudni másoknál. Meg az is, hogy segítséget kérjek. És szörnyen nehéz elismerni, hogy hibáztam... meg persze bocsánatot kérni... Problémám van az alázattal. Saját magamra nézve ezt olvasom a Bibliában: „ Jól ismerem mindazt, amit teszel. Ismerlek téged: sem hideg nem vagy, sem forró. Bárcsak hideg, vagy forró lennél! De mivel langyos vagy, kiköplek a számból! Azt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire! Nem veszed észre, hogy valójában milyen nyomorult vagy, szánalmas, szegény, vak és meztelen? Azt tanácsolom, hogy tőlem vegyél igazi aranyat, amelyet tűzben tisztítottak meg, hogy valóban gazdag legyél! Tőlem vegyél fehér ruhát, hogy eltakard szégyenletes meztelenségedet! Tőlem vegyél orvosságot a szemedre, hogy tisztán láss! ” (Jelenések 3:15-18 EFO)

Hinni vagy nem hinni, ez itt a kérdés Talán hallottátok már a történetet a kötéltáncosról, aki elhatározta, hogy egy egyszerű kötélen átkel a Niagara vízesés felett. Miután teljesen elbűvölte a közönséget vakmerőségével, megkérdezte: „Hányan vannak, akik elhiszik, hogy át tudok menni a kötélen ismét, ezúttal egy talicskát tolva magam előtt, amiben ül valaki?” A tömeg ujjongott. Biztosak voltak benne, hogy meg tudja csinálni. Ekkor így szólt: „Ki vállalkozna önként, hogy beleül a talicskába?” Síri csend támadt. A hallgatóság így lett emlékeztetve arra, hogy mi a különbség a sokszor használt „hit” szó között és a bizalom között. Egy dolog elhinni, hogy a talicska sikeresen átér a túloldalra, és egy teljesen más dolog kockára tenni a saját életedet.

„Vigyázzatok, mert úgy küldelek ki benneteket, mint juhokat a farkasok közé. Ezért legyetek okosak, mint a kígyók, és ártatlanok, mint a galambok!” (Mt 10:16 EFO) Amikor elolvastam a tanulmány címét szemeim előtt rögtön két álarc jelent meg: egy a már görögök által is használt álarc, amellyel a különböző emberi érzéseket fejezték ki, míg a második a csodálatos Velencei Karnevál ideje alatt is viselt maszk, amelyekkel egy-egy jellemző emberi gesztust, mimikát is magunkra ölthetünk vagy akár érzelem nélküliséget is kifejezhetünk. A titokzatosság varázsa miatt is sokan kedvelik, és örömmel vesznek fel ilyen maszkot.  Ha azt érzed, hogy egy rövid történelem,- irodalom,- művészettörténet órába csöppentél bele e sorok után, és már szeretnél a bevezetőn túl lépni, akkor tarts velem, és bontsuk ki együtt a Példabeszédek könyvének néhány részét.