Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

Mielőtt mélyebben belevágnánk a témába fel szeretnék tenni egy nagyon fontos kérdést. Kiket értünk  „ betegek ”  alatt?  Ez egy elég tág fogalom, és mielőtt elkezdetek gondolkozni, hogy hogy tegyetek tanítványokká valakit, aki valamilyen betegséggel él, gondoljátok végig, hogy kik lehetnek ezek az emberek. Vajon az a beteg, akinek egy daganat van a testében? Minden bizonnyal. Ezek az emberek betegek. Vagy az a beteg, aki nem lát? Természetes. Ők is betegek. Vagy azok a betegek, akik influenzásak? Nyilván az ilyen betegség is betegség, viszont én most kicsit az előbbiek felé terelném a fonalat.

„A főpapok és a törvénytanítók látták Jézus csodálatos gyógyításait, és hallották, amint a gyerekek a Templom területén így kiáltoznak:  » Hozsánna a Dávid Fiának!« Mindezek miatt nagyon megharagudtak, és megkérdezték Jézustól:  » Nem hallod, mit kiabálnak ezek a gyerekek?!«  » Hallom! — válaszolta Jézus. — De bizonyára olvastátok ezt az Írásban: A csecsemők és a kisgyermekek szája által szereztél magadnak dicséretet.«” (Máté 21:15-16 - EFO) Ma olyan korban élünk, ahol egyre nagyobb hangsúlyt fektet a társadalom és a média a korai felnőtté válásra. Az új generációnak egyre több és egyre nehezebb feladatokkal kell szembenézniük. Fontos az oktatás, a tananyag, a színvonal tartása a környező országokhoz képest. Felnőttek irányítanak, és így mintha mindenki megfeledkeznek arról, hogy kiket is érintenek ezek az elvárások. Jézus viszont kiemelt egy csoportot, akiknek jó tulajdonságait példaként állítja a felnőttek elé, és ez a csoport a gyermekek. De miért is emelte ki Jézus ilyen

Az ima a keresztény élet pillére. Egy pillér, ami Jézus Krisztuson alapszik. Ez egy eléggé sablonos nyitány, de valahol el kell kezdeni... :) Az előző negyedévben elmélkedtünk arról, hogy az ima az ébredés motorja. Ez segít minket haladni az Isten felé vezető úton. Az ima az eszköze Isten dicsőítésének, bűneink megvallásának, valamint hálánk és kéréseink kifejezésének. És ez magában foglalja életünk teljes területét. De hogyan kapcsolódik ehhez a tanítványság? A válasz az ima alanyában rejlik. Vagyis abban, hogy kiért imádkozunk. Feltehetően általában magunkért – legalábbis én hajlamos vagyok magamat előtérbe helyezni –, de legalább ennyire fontos, hogy másokra is gondoljuk ima közben. És nem csak olyan szempontból, hogy sikeresek legyenek a mindennapjaikban, jó egészségnek örvendjenek, legyenek védve a különböző veszélyektől – persze, ez is lényeges. Van két kedves ismerősöm, akik valahányszor hallanak elszáguldani egy szirénázó mentőautót, akárhol legyenek, megszűnik számukra

„Jézus mindig ilyen jelképes történetek segítségével tanította az embereket, példázatok nélkül nem mondott nekik semmit. Így teljesedett be, amit Isten a prófétán keresztül mondott: »Pél-dázatok és hasonlatok által szólok. Olyan titkokról beszélek, amelyek a világ teremtése óta rejtve voltak.«” (Mt. 13:34-35 EFO) Szinte biztos vagyok benne, hogy kellett már verset elemezned. Akkor pedig a hasonlat szó jelentésével is tisztában vagy, már csak azért is, mert ez az egyik legkönnyebben felismerhető szókép az iskolában tanultak közül. Ha nagyon egyszerűen szeretnénk megfogalmazni, akkor azt mondhatjuk, hogy a hasonlat két elem összehasonlítása, méghozzá úgy, hogy mindkét elemet, azt is amihez hasonlítunk (képi elem), meg azt is, amit hasonlítunk (tárgyi elem), megnevezzük. Gondolom a példázat is tudod, hogy mit jelent. A példázat (példabeszéd, para-bola) érdekes, tanulságos történet, amely valamilyen – elvont formában nehezebben érthető – erkölcsi, vallásos, társadalmi vagy filozófiai

„Buzgón tanulmányozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azok által kaptok örök életet. Jóllehet az Írások is rólam tanúskodnak(...)” (Jn 5:39 EFO) Van az a szép magyar mondás, hogy „nem látja a fától az erdőt”. Sokszor vagyunk úgy sokmindennel, hogy annyira rákoncentrálunk egy adott dologra adott tulajdonságára, hogy éppen a lényeg vész el belőle. Hányszor felejtettük el, milyen jó dolgok történtek egy eseménydús napon, csak azért, mert a nap végén belerúgtunk az ágy sarkába? Vagy hányszor mentünk már haza úgy a gyülekezetből, hogy jobban megmaradt, ki mit csinált, mint hogy a lelkész miről beszélt a szószéken? És hányszor vagyunk úgy, hogy tökéletesen idézzük a Bibliából azokat a részeket, amik mások hibáira — vagy esetleg a sajátjainkra — mutatnak rá, miközben a lényeg, Jézus Krisztus elsikkad valahol a sorok között?

„Mennyei Atyám minden hatalmat nekem adott a Mennyben és a Földön. Ezért menjetek el a nemzetekhez, és tegyetek tanítványommá minden embert az egész világon! Merítsétek be őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevébe! Tanítsátok őket, hogy engedelmeskedjenek mindannak, amit én parancsoltam nektek! Biztosak lehettek benne, hogy állandóan veletek leszek. Igen, veletek maradok minden nap, amíg ez a korszak véget nem ér!” (Máté evangéliuma 28:18-20 - EFO) A srácok odáig vannak az akciófilmekért. Viszont a legtöbben nem egyedül mennek moziba, magukkal visznek egy hölgyet is, hogy osztozhassanak a mozi adta csodálatos élményekben. A lányok viszont nem szeretik az akciófilmeket, ők inkább a drámát szeretik, meg a szerelmes lavórfilmeket (bocsánat, lányok!). A filmes képlet egyszerű: a fiúknak robbanás kell, a lányoknak szerelem. És voila, kész az Armageddon (és még sok másik). De ugyanúgy, ahogy a lányok nem fognak emlékezni a puskaropogós részekre, úgy a fiúk is átfotoszintetizálják azo