Ugrás a fő tartalomra

2013/3 - BEVEZETÉS: Ébredés és reformáció

Soha nem könnyű dolog az ébredés.Én személy szerint a következő módszert használom:

Tegyük fel, hogy 8:00-kor feltétlen ki kell kelnem az ágyból, és le kell gurítanom valami élénkítőt a torkomon, (egy pohár hideg víz mindennél többet ér) hogy a nap ne essen szét, vagy hogy odaérjek a megbeszélt helyre a megbeszélt időpontban.  Ehhez beállítom az órámat 7:30-ra, hogy még fél órára visszafekhessek, majd 8-kor úgy érezhessem „Na, jól átvertük a rendszert, nyertem fél órát…” Holott nyilván nem erről van szó. Felébredhetnék fél nyolckor is, akkor még egy kis olvasás is beleférne, nem csak a rohanás. De ez van, ezt kell szeretni. Kényszer-ébredek.

Ezzel a hozzáállással soha nem leszek miniszterelnök, de lehet, hogy rendes munkahelyre se vesznek fel. Ahhoz ez kevés.

Nem egyszerűbb a helyzet a gyülekezetekben sem. Képesek vagyunk átaludni az életünket, és napról napra „átverni a rendszert”, nyerni „fél órát”, amit alvással tölthetünk. Nem kell aktivizáljuk magunkat, nem kell ébren lennünk. Nyilván az álmainkban minden egyszerűbb, és passzívabb. Mégsem ez az az állapot, ahol Isten látni akar bennünket.

Bár félálomban is képes vagyok felvenni a telefont, lehet, hogy nap közben nem fogok emlékezni rá, hogy mit üzentek nekem a vonal túlsó végéről.

Az ébredést nem lehet felülről levezényelni. Az ébredéshez szükség van arra, hogy én is akarjam, különben az első adandó alkalommal visszaalszom, és lőttek a napi teendőimnek.

Bár félálomban is képes vagyok hallgatni az istentiszteletet, lehet, hogy a hétköznapokban nem fogok emlékezni rá, hogy mit üzentek nekem a vonal túlsó végéről.

Ebben a negyedévben erről fogunk beszélgetni. No nem a reggeli ébredésről, és nem a szó szoros értelmében vett, ágyból való kitápászkodásról, sokkal inkább arról, hogy hogyan szabaduljunk meg végre, egyszer és mindenkorra attól az állapottól, ami leültet, elkedvtelenít, elérdektelenít Istennel szemben.

Tudod, félálomban is képes vagyok leélni az életemet... de lehet, hogy az örök élethez az kevés.
„Az őszinte istenfélelemben való megújulásra van a legnagyobb és legégetőbb szükségünk” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 115. o.)
A Sci-Fi vezető

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2014/4/1 - Jakab, az Úr testvére

  „ Jakab, Isten és az Úr Jézus Krisztus szolgája, üdvözletét küldi Izráel szétszóratásban élő tizenkét törzsének. ”  (Jak. 1:1 EFO) Mostantól három hónapon keresztül Jakab levelével fogunk foglalkozni, úgyhogy kezdjük talán azzal, hogy ki is lehet ez a Jakab? Nyilván a születési anyakönyvi kivonatát nem tudjuk megnézni, sajnos a naplója vagy önéletrajza szintén nem maradt fenn, vagyis csak a Biblia szövegére, és az ókeresztény hagyományokra tudunk támaszkodni.

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2024/1/7 - Az egekig ér kegyelmed (február 17)

  Az egekig ér kegyelmed Mert kegyelmed és jóságod magasabb az égnél, hűséged a felhőkig ér! Istenem, magasztaljanak téged a Mennyben, dicsőséged borítsa be a földet! (Zsoltárok könyve 57:10-11) Érezted már azt, hogy kényszeresen jobb akarsz lenni? Érezted már azt, hogy méltatlan vagy az elismerésre, vagy esetleg nem vagy elég jó ahhoz, hogy Istenhez menj? Ha igen, miért? Ha nem… Taníts, mester! A zsoltárok egy jó része dicsőítő énekeket tartalmaz. Lényegében olyan művek, amik Isten érdemeit sorolják fel különböző költői módszerekkel, és kifejezik csodálatukat. Nem lehet rossz, ha olyan felszabadult kapcsolatban vagy Istennel, hogy te is hasonlóképpen gondolkodsz. El tudod mondani, milyen csodálatos a kegyelme vagy a jósága. Azért ez manapság nem a legegyszerűbb. Te szoktad dicsőíteni Istent? Ha igen, hogyan? Ha nem, miért nem? Mi változtathatna ezen? (Ha szoktad dicsőíteni, akkor ne változtass rajta!) Kényszerből nem nagyon lehet dicsőíteni. Képzeld el a következőt! Egy poros, dohos s