Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: április, 2013

2013/2/5 - Keressétek az Utat és éltek! (Ámósz)

Nagyon sajnálom ön AIDS-es. Az orvos lényegre törő, kertelés nélküli szavai hallatán Lucia ledermedt…  Sikeres jogász volt – szolid és udvarias nő, aki hozzászokott, hogy minden féle problémával találkozik. Ettől a hírtől azonban teljesen elvesztette hidegvérét, és úgy futott ki a rendelőből, mint aki megtébolyodott. Képzeld magad egy percre a helyzetbe!  Mit tennél, ha a fenti mondat neked szólna? Lucia jogászként arra szentelte életét, hogy másokon segítsen. Karrierje csúcsán állt, szép lakása volt, megbízható barátai. Miért érte ez a katasztrófa? Addig rohant, amíg kiért az óceán partjára. Kislánykorában szeretett mezítláb sétálni a parton, de most ez egyáltalán nem nyugtatta meg. „Nem lehet!” – sikoltotta. Nem akart sírni, de a szíve olyan volt, mint egy kitörni készülő vulkán, a fejében végtelen örvény kavargott, és szeméből patakzott a könny. Kétségbeesett kiáltásait lemosták a hullámok az óceán fenekére. Fel-le sétálva zokogott, úgy érezte, mintha már meghalt volna

2013/2/4 - Minden nép Ura (Ámósz)

A múlt héten talán sikerült közelebb jutnunk ahhoz, hogy lássuk, Isten hogyan tud menedék lenni az életünkben. Történt veletek az elmúlt héten olyan, amikor ezt megtapasztaltátok? Meg is osztjátok velünk? :) Ezen a héten egy elég nehéz témáról beszélgetünk. Arról próbáljuk felébreszteni a gondolataikat, hogy a JóIsten hogyan érez azok iránt a bűneink iránt, amiről egyértelmű utasítást adott számunkra. Ámos próféta könyvében találhatunk a Bibliában erre példákat. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem többek között Ámos könyve is azok közé tartozik, amelyik nem a legkönnyebben érthető és nehéz kiszűrni belőle a tanulságot. A nélkül, hogy bármiről is beszélnénk, olvassátok el az első két fejezetet ! Mit mond nektek?

2013/2/3 - A szent és igazságos Isten (Jóel)

Biztos Te is sokszor érezted már magad úgy, hogy semmi nem stimmel… összecsapnak a fejed fölött a hullámok. Én nagyon is sokszor voltam már így. A problémák az életünkben gyakran túlélhetetlennek tűnnek. Én a stresszelés világbajnoka vagyok, de biztos vagyok benne, hogy mindenki szokott azért aggódni. Mindig az adott probléma az „eddigi legnagyobb gond, amivel eddigi életemben szembesültem” típus dolog, ügye?! Érettségizőknek az érettségi, vizsgaidőszakban a vizsgák, majd a munka. A mókuskerék mindig csak forog és forog és forog és forog és forog és forog. Ha akadály van az életünkben, azt gyakran Isten büntetésének tekintjük. Keressük magunkban a hibákat, bűneinket. Vagy egy rosszabb reakció: vádoljuk Istent, mert minden ok nélkül büntet. Jóel korában a sáskák voltak ezek az akadályok. Mikor rálépsz az egyikre, máris ott ugrik a következő. Belegondoltunk már valaha is abba, hogy egy sáska is lehet szép, menthet életet, ha a pusztában egy eltévedt keresztelő tápláléka? Ritkán ford

2013/2/2 - Szeretet és ítélet: Isten dilemmája (Hóseás)

BIZALOM ÉS BIZALMATLANSÁG: AZ EMBER DILEMMÁJA „ Efraim is olyanná lett, mint egy ostoba galamb. Milyen értelmetlenek, hiszen Egyiptomot hívják segítségül, és Asszíriához küldenek követeket! De akárhová futkosnak, hálót feszítek eléjük, s megfogom őket, mint a repdeső madarakat. Megbüntetem őket, mivel idegenekkel szövetkeztek. ”   (Hóseás 7:11-12.) Képzeld el, hogy Izrael egyik vezetője vagy, ami két nagyhatalom, Egyiptom és Asszíria között terül el. Ha tőlük függetlenül vezeted az országot, kiszolgáltatod Izraelt az esetleges támadásoknak. Ha viszont szövetséget kötsz velük, békén hagynak, sőt még támogatnak is, néhány feltétellel. Például fogadd el az isteneiket. Hóseás azt írja, hogy ez ostobaság. Ez a történet eléggé távolinak tűnik, de ha jobban belegondolunk, talán mégsem az. Voltál már olyan helyzetben, hogy egy dolgozat vagy vizsga előtt ahelyett, hogy tanultál vagy imádkoztál volna, inkább puskát készítettél vagy azon gondolkodtál, hogyan lehet megúszni a dolgot

2013/2/1 - Lelki paráznaság (Hóseás)

„ Én pedig újra megszaporítom népemet. ahogy a gazda beveti a földet. Megkegyelmezek annak, akit így hívtak egykor: Nincs kegyelem, és annak is, akit így neveztek: Nem vagytok népem. Azt mondom nekik: Népem vagytok, szeretett népem! Ő meg így felel: Istenem, én Istenem! ”   (Hós. 2:23. EFO) Egy valamit szögezzünk le már a legelején: Isten szeretete SOHA nem változik. Pedig aztán a világon nagyjából semmi olyan nincs, ami változatlan volna. Nem olyan régen olvastam, hogy bajban van a kilogramm, mert a Nemzetközi Súly- és Mértékügyi hivatalban őrzött platina-irídium etalon, amit a mértékegység alapjának tekintenek (tehát ez alapján döntik el, hogy pontosan mennyi egy kilogramm) a sok rárakódott szennyeződés miatt már mikrogrammokkal nehezebb, mint kellene. Ami azt jelenti, hogy ha most kalibrálnák a szobamérleget, örömmel szállnék le róla még én is. Isten szeretete nem ilyen! Az övé pontosan ugyanolyan most, mint volt a teremtéskor, vagy Hóseás idejében. És nincs is jobb

2013/2 - BEVEZETÉS - Nagy tanulságok kispróféták írásaiból

Biztosan találkoztál már vele, hogy nagyon sok irodalmi műben, novellákban, regényekben és színdarabokban is, sokszor a történet tanulságának kimondását a mű legjelentéktelenebb, legkisebb, legvisszahúzódóbb, legszótlanabb, vagy épp a legalacsonyabb beosztású szereplője mondja ki. Valahogy így lesz ez ebben a negyedévben is. Van, tudod, az a szakasz a Bibliád háromnegyedénél, közvetlenül az izgalmas részek (Újszövetség) előtt, ahol csupa mókás nevű emberek (Habakuk?... Ugyan, kérlek!) írnak mindenféle teljesen fura dologról. Isteni csapásokról, emberekről, akik eltávolodtak Istentől, és megoldásokról, amik olyan távol állnak tőlünk, mint Makó Jeruzsálemtől, majdnem szó szerint, lévén, hogy mindez annak az Izraelnek íródott, akik nem mi vagyunk, közünk sincs hozzájuk, teljesen más problémákkal küzdünk, és nem is voltunk soha a helyzetükben. Ugyan, kérlek! Vagy talán mégis? Lehet, hogy az a 12 “kispróféta”, — akiknek a mondanivalója biztosan nem, de talán a termetük se volt kics