Fény a sötétben Jézus így felelt: „Már csak egy rövid ideig marad közöttetek a világosság. Addig járjatok tehát a világosságban, amíg veletek van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket, mert aki sötétben jár, nem tudja hová megy.” János evangéliuma 12:35 Próbáltál már vaksötétben sétálni? Nem épp a legegyszerűbb dolog. Egy alkalommal elmentem egy láthatatlan színházba (ha jól emlékszem ez volt a neve). Több termen kellett végigmenni egy vak idegenvezető segítségével úgy, hogy útközben akadályok voltak. Egy kitolt szék, egy doboz a földön, lépcső, vagy egy lelógó csillár… Nem tűnik nehéznek, de körülbelül a második terem közepétől már nem igazán tudtam merre megyünk, és meddig tart még a túra. Szinte minden lépésemmel belerúgtam valamibe, vagy lefejeltem valamit, esetleg nem kerültem ki azt, amit ki kellett volna. Amikor a végére értünk, és kinyílt az ajtó, a beszűrődő fényben végre láttam az “akadálypályát”. Egy hosszú, szinte üres termet, ahol itt-ott volt valami letéve. Ami
A központi kérdés: szeretet vagy önzés? „Ne félj, mert veled vagyok! Ne aggódj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, sőt, megsegítelek! Igazságos jobbommal felkarollak, és megtartalak.” Ézsaiás könyve 41:10 (EFO) Múlt héten a Krisztián által írt Gondolatébresztőben már találkozhattunk azzal a feloldhatatlan kérdéssel, hogyha Isten jó, miért van ennyi szenvedés, fájdalom mégis a világunkban? Hogyan engedheti meg, hogy természeti katasztrófák, terrorcselekmények, háborúk vagy családon belüli erőszak miatt haljanak meg ártatlan emberek? Hidd el, én is nehezen térek napirendre efelett. Van, amikor az segít, hogy az Újföldön Isten megmagyarázhatja nekem mindazt, amire addig nem találtam kielégítő választ. Van, amikor egy másik kérdéssel próbálom más megvilágításba helyezni a dolgot, és a „hol van ilyenkor Isten?” mellett a „hol van ilyenkor az ember?”-en rágom magam. Mert sokat ezek közül az érthetetlen szörnyűségek közül emberek követnek el embertársaik ellen. A gonoszság nem Istentől,